1.-"Te vagy a megtestesült titokzatosság és alig várom,hogy az enyém légy"

Sziasztok,

immáron megnyitom a Bomb-ot, az első Dark-Larry Stylinson blogom, amit teljes erőbedobással írok, s teszek közzé. Nagyon remélem, hogy sokatoknak tetszeni fog, hiszen tudtommal elég kelendő ez a téma mostanság. Nagyon köszönöm a rengeteg feliratkozót, a kommentelőket és üdvözlök mindenkit aki idetéved.

Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok és ne felejtsetek el véleményt írni, nagy szükségem van rájuk!

xxx Nicole Evans

~Louis~

A sikátor teljes sötétsége még bennem is félelmet keltett főleg ezen a szeles, lesújtó téli éjszakán. Bizonyára mindenki sebes léptekkel kerülné el jó messzire ezt a helyet, de nekem ez adja a biztonság érzetét. Legalábbis általában, bár nem vagyok túl büszke arra aki vagyok, mégis elégedett életet élek. Van egy szerető férjem..akit igaz, hogy nem szeretek már viszont, de jó mindig hazamenni egy szerető otthonba; illetve a megfelelő anyagi körülmény is kedvez nekem.

Arra végképp nem vagyok büszke, hogy Tom-ot átverve szokásomhoz híven hétvégente, a megbeszélt klub helyett egy másikat látogatok meg…nem is akármi, vagyis akárki miatt.

A The Works címre keresztelt bár nem kifejezetten jófiúknak való hely, de pont ezért szerettem belé. Mind a hely szépsége, a táncosok és az a vonzerő ami már a bejárttól körülölel..hihetetlen. Véletlen kerültem oda egyszer és azóta megszállottja lettem. Sosem felejtem el, hogy azon a napon, a legelsőn már megismerkedtem egy sráccal…Ray a neve és volt benne valami…valami furcsa. Persze tudtam, hogy meleg, de azt nem, hogy ennyire egy tapadó alak. Megtetszett…tényleg. Már akkor hányingert kaptam magamtól, mikor először rámarkolt a merevedésemre, de nem tudtam sem megálljt parancsolni, sem energiát befektetni arra.

Ez a „románc” tartott egészen két héttel ezelőttig, nagyjából úgy három hónapon át. Minden szombaton Tom-nak beadva, hogy lenézek a haverokkal a játékterembe, lementem a The Works-be..és a VIP szobát kihasználva hihetetlen estéket töltöttünk együtt.

Majd ráérzett erre ő is..Ray már hívogatott és egyszerűen nem tudtam lerázni. Megmondtam neki tisztán és világosan, hogy nem akarok tőle semmit. Nem vagyok egy nebántsvirág, főleg akkor, mikor dühös vagyok, s nem értette meg.

Nem bántottam…nem tudtam volna. Viszont egy este előttem zajlott le egy verekedés közte és az egyik kidobó között. Tudtam, hogy be kellene avatkoznom, de mégsem tettem.

A szemem előtt lőtték agyon és hiába van a lelkembe vésve két ember halála…ez sokkal jobban megérintett. Nekem kellett Ray testét elhoznom és valami normális helyet találva neki, eltemetnem. A rendőrség azóta is keresi…nyomtalanul. És ezt sajnálom.

A kabátom be kellett húzzam magamon, mert a szél majdnem lerepítette rólam. Mentem előre és megláttam magam előtt a bárt. Azóta nem voltam itt, mióta megtörtént a baleset…gyilkosság. Nem volt kiért idejönnöm, de akkor valami azt sugallta, hogy be kell mennem ma.

Tom, mint mindig ilyenkor Diana-nál alszik, hogy ne történjen semmi baja és ne legyen egyedül. Hiába múlt el a szerelem iránta, Ő mindig is kiemelkedő helyet foglal el az életemben, és ha vagyok akkora tapló és paraszt, hogy képtelen vagyok megmondani neki a valódi érzéseimet, akkor érdemeljen ki minden tőlem telhető kedves dolgot, amit csak adhatok neki.

Nem érzem már azt, amit az elején…egy felettébb kedves ember, és Ő túl jó hozzám. Tudja, ki vagyok és ez világ életemben megrémített. Bármikor feldobhatott volna a zsaruknak, de nem tette. Túlságosan szeretett..és szeret még mindig.

Erősen hunyorítottam, mert a neonfények vakítóan takarták el előlem a helyszínt. Imádtam ezt a helyet. Most is rengeteg ember jött ki és be, én meg a túloldalom álldogáltam mint egy szerencsétlen. Bevallom fostam odamenni, de aztán eszembejutott, hogy ki a jóég is vagyok én. Louis Tomlinson! Ha a zsaruk nem voltak képesek elkapni öt év alatt és a helyi kopót is kinyírtam, akkor nehogy már egy rohadt emlék félemlítsen meg…nem tenne jót a belső imidzsemnek.

Bementem.

Minden ugyanúgy festett, mint pár héttel ezelőtt és már az első percekben felismertem egy rég nem látott arcot.

– Oh, csá öreg! Mizu errefelé? Nem láttalak már egy ideje! – lapogatta meg a hátam keményen. Ezért is bírom őt. Közvetlen, ugyanolyan életháttere van, mint nekem és egy kifogástalan paraszt.

– Semmi, Bill. Untam magam otthon és leugrottam egy kicsit sétálni..idehozott a szél. Dobj egy Gin-t! – azonnal töltötte is a másfél kupicás pohárba a tömény szeszt.

– Csak nem szundít a gyík a gatyában? Rossz fát tettél a tűzre, hogy nem megy otthon a majré? – felnevetett, de én pókerarcot felöltve, fapofával néztem rá.

– Nem erről van szó, de Tom se a régi én meg pláne…kell egy kis kikapcsolódás…– sóhajtottam és egy húzásra ledöntöttem az alkoholt. Megborzongtam..nem ma ittam utoljára. El vagyok szokva az erős italoktól.

– Kikapcsolódás..hát erős váltás. Az eddigi begubózott romantikus pasiból egy hűtlen melegbárlátogató lett! – felhorkantam és éreztem ahogy felmegy bennem a pumpa. Sosem bírtam, ha lealacsonyítanak, főleg nem úgy, hogy burkoltan, de szóba hozzák Tom-ot.

– Állj le! – mérgesen néztem rá, mire felemelte a kezét egy „bocs, haver” elmorgása után és a többi vendéghez fordult, akik már igazán a becsiccsentett állapot után voltak és majd meg vesztek az alkohol hiányától.

Körbenéztem a fergeteges helyen és csillogó szemmel vizslattam az önfeledten bulizó embereket. Sokszor elkap a hiány, hogy nekem sosem lesz ennyire jó kedvem és nem élhetek önfeledten sehol…az életemmel jár a bűnözés. Sajnos vagy nem sajnos.

Túl sokan hívnak maga az ördög-nek, vagy akár a pokol legmélyebb bugyraiba se kívánnának, mert meg sem érdemlem..ismerős, hisz az anyósomék-vagy kik-is ugyanezt állítják. Kitagadták Tom-ot, csak azért, mert engem szeret.

Ez is az egyik oka annak, hogy nem mondom el neki az érzéseimet..vagyis ami már nincs. Nem tudna hova menni, összetörne, s akkor meg hallgathatná a szülei „én megmondtam” szövegeléseit. Ő pedig teljesen más, mint amilyennek kinéz. Érzékeny, de egyben kemény is…nem bírná ki ha elhagynám. Én meg exszerelmesként hagyom magam és ide taszítom magam…a The Works-be.

A táncparketten rengeteg fura fazon dobogtatta a lábát és volt olyan is aki már-már csaknem megfojtotta a mai áldozatát a torkig lenyúló nyelvével. Felfordult a gyomrom néhány embertől. Hogy bírják elviselni, hogy ilyen undorító alakok megcsókolják őket?

Na hogy? A pénz nagyúr…

Rengeteg manusz rázogatta a csípőjét és sokon meg is akadt a szemem, de miközben kikértem Bill-től a következő adag italom, megakadt valakin..

Kitűnt a többi ember közül, s mintha nem is helyi lenne…táncos.

Kifejezetten jó táncos. Amint megpillantottam egyből-valamiért-Adam Lambert jutott eszembe, mert ez a srác is olyan szinten volt elmaszkírozva. Egyik csávóról a másikra ringatta a csípőjét, és a képén ott ült a vigyor.

Felsimertem, hogy ez nem őszinte vigyor volt…túl sokat gyakorolhatta, de én is gyakorlottnak számítok. Túl sokat kell egy embernek az életében hazudni, s már megtanul magától úgy mosolyogni, hogy a másik ne vegye észre, hogy az mű.

Akkor már más a helyzet, ha két ilyen ember találkozik..felismerik egymás kamumosolyát, s az a legborzasztóbb, hogy látszott rajta…még egészen fiatal.

– Helló, leülhetek? – bal oldalamra hirtelen levágódott egy ismeretlen hapek, akiről szinte sütött, hogy pedofil. Ch.

– Már ülsz. – nyugodt hangon mondtam, majd kortyoltam még egyet a piámból, ami igencsak kezdett a fejembeszállni már. Szememmel még mindig az ismeretlen táncost kémleltem és meg nem tudtam volna mondani, hogy miért. Vonzotta a tekintetem. Mind a kecses mozdulatai, mind az alakja, s ne beszéljünk az izzadt testéről se.

– Csak nem bejön? – kérdezte a mellettem ülő. Megforgattam a szemeim és kíváncsian ránéztem.

– Ki? – a táncos felé bökött.

– Hát ő. Elhiszem, hogy tetszik..mindenki őt lesi ilyenkor. Két hete van itt csak..két órácskára, s mindig egyetlen embert választ ki magának. Tudod, VIP szoba..szex..– összehúztam a szemöldököm.

– Ez honnan tudod? – elhúzta a száját, melyen a sör végigfolyt egészen le a ruhája alá..pfuj.

– Nézd, én már lassan itt öregedek meg. – már nem! – Jobban ismerem ezt a helyet a lakásomnál.

Visszanéztem a táncosra és kikerekedett a szemem, mikor lekapta a szemüvegét, s egyenesen a szemembe nézett.

Szemei csak úgy világítottak és össze kellett húznom a szemem, ismét, hogy végig tudjam mérni egész alakját, mely most talán egy picivel közelebb volt hozzám, mint eddig.

– Hú, apám..nem semmi a srác. – tapsolt egy nagyot a mellettem ülő, és már igencsak kezdett zavarni.

– Nem tudod véletlen, hogy hívják? – megrázta a fejét.

– Csak azoknak mondja el, akiket a szobába visz fel…de utána megtiltja nekik, hogy elmondják bárkinek is.

Ismételten ráemeltem a tekintetem s olyan érzésem volt, mintha csak nekem tenné ezeket a mozdulatokat, amiket a testhez simuló, réteges ruhája kiemelt.

Valahogy az egész lénye azt sugallta, hogy el van veszve…ez felettébb érdekelt.

Fél óra múlva már kellően sikerült felöntenem a garatra, de még nem voltam részeg állapotban. A mellettem ülő idegesítő fazon eltűnt, hála a jó égnek, s azóta csak néhány szót váltottam Bill-el, de egyébként csak a csillogószemű táncos járt az agyamban, aki eltűnt pár perce a szemem elől.

– Bill! Nem tudod ki az a táncos, aki nemrég szórakoztatta a vendégeket? – felém fordult és elgondolkodó fejet vágott.

– Most van itt harmadik alkalommal. Csak annyit tudok róla, hogy egyedül él és most kezdte az egyetemet, de mivel nem tud fizetni itt tengeti a szombat estéjét.

Sokkal több információ jutott el hozzám, mint vártam. Nem is értettem, miért foglalkoztat engem ennyire, de az, hogy egyedül él ennyi idősen kicsit megkergette a fantáziám.

Nem is hittem, hogy Ray után érdeklődök még valaki iránt, kikacsingatásképp…de a sors is ilyen…furfangos.

– Nem akarom megzavarni a nagy harcod magaddal, de az említett kiszemelted épp idetart. –  Bill próbálta halkan mondani, és amint meghallottam hirtelen kezdtem el keresni szememmel.

Mikor megláttam, s hogy egyre kevesebb közöttünk a távolság, elmosolyodtam és hajamba túrtam. Kibaszottul helyes és már láttam magam előtt, ahogy alattam vergődik. Mekkora görény vagyok…de imádom.

Leült mellém, oda ahol eddig a csacsogó paraszt ült és felém fordult. Végignéztem rajta, s elégedettem bólintottam egyet, ahogy láttam, amint a bőrszerkó felgyűrődött a hasán.

– Helló, Harry vagyok. – elégedetten vigyorogtam és le sem tudtam venni szemem a lenyalt göndör tincseiről, illetve a csillogó szemeiről.

–  Örülök a szerencsének. – aztán eszembe jutott, amit nemrég a faszika hadovált nekem…csak akkor mondja meg a nevét, ha a VIP szobába szeretne vinni..oh. – Louis vagyok.

– És Louis…nincs kedved egy kicsit megismerni? – felállt és egy hirtelen mozdulattal az ölembe ült. Annyira látszik rajta, hogy nem akarja ezt csinálni, de kénytelen..annyira jól felismerem az ilyet, s ezért is…meg persze elsősorban a szex miatt mondtam igent.

– Akkor gyere… – felhúzott a székről és maga előtt tolva juttatott el a VIP szobáig..mintha nem ismerném azt olyan jól..

S ekkor jöttem rá…Őt rakták be Ray helyett…