2."A látványod megőrjít, s akarom, hogy tudd ki vagyok"

Sziasztok,

hamar eltelt ez a két hét, nem? Nagyon - nagyon örültem, mikor megláttam az 5 kommentet. Nem hittem volna, hogy ilyen közönségem lesz. Hihetetlenek vagytok. 

Ki mivel várja a szünetet, karácsonyt és egyebeket? Nekem már eléggé karácsonyi hangulatom van, remélem nektek is! 

A részről annyit, hogy ez még nagyon az eleje, és egy kis betekintést kapunk Harry életébe, de minden apránként fogunk megtudni, szóval ezért ilyen kis semmilyen ez a rész, de ezután ígérem minden felpörög. Jó olvasást hozzá, és írjatok véleményt kérlek! 💖💖💖💖

xxx Nicole Evans

~Harry~

Bizonyára sok ember érdeklődik az életem iránt, nem igaz? Akkor mindenkit ki kell ábrándítanom, mert nem vagyok egy érdekes személyiség. Túl sok dolog van az életemben, amit elrontottam.

Ez az egész a szüleim halálával kezdődött. Addig, míg éltek mindenem megvolt. Szerető család, boldog légkör, otthon, pénz, minden ami csak kell. De persze, az égiek mindig az ilyen családcentrikus és kiegyensúlyozott életű embereknek tesznek keresztbe. Így történt az, hogy míg én az osztályommal kirándultam Texas gyönyörű szállodájában, addig a szüleim szörnyethaltak egy légikatasztrófa alkalmával.

Azóta sem sikerült túltennem magam rajta, pedig már két esztendeje történt. Utána beraktak az árvaházba, mondván normális életű családtagom nincsen, ezért pár héttel ezelőttig ott éltem..már ha lehet azt életnek nevezni. A szobatársam egy erőszakos srác volt, aki már az első hét alkalmával megerőszakolt..aztán következett az egyik nevelőm..

Miért nem öltem meg magam? Mert hiszem, hogy ennél sokkal jobb sors vár rám idekint, mert mertem hinni. S hol vagyok most? Egy Louisiana állambeli bárban lettem „táncos”.

Sikerült leérettségiznem, s felvettek az egyik jó egyetemre, viszont rettenetes magas a tanköltség…nem tudom kifizetni. Muszáj volt valami munkát szereznem, s ha már normális körülmények között nem megy, akkor kezdjük a legaljáról.

Nem szeretem ezt a klubot..a The Works egy igen hangulatos hely…de olyan alakok járkálnak ide, akiket még a börtönből is kitiltanék. A főnök elvárja, hogy flörtöljek az emberekkel és aki megtetszik, nyugodtan vigyem fel a VIP szobába. Azt nem szabta meg, hogy hányat..ezért hetente csak egyetlen embert viszek fel..

A mai este sem alakult másképpen, mint az előző kettő. Rengetegen voltak, sőt, lehet, hogy többen is, mint múlt alkalommal. A sok részeges alak csak úgy vedelte a sört, bort, és a rengeteg Gin-t. Megvallom őszintén én utálok inni, de ha iszok is, csak mértékkel és csak Gin-t. Fogalmam sincs miért csak azt, de hiába erős alkohol, azt bírom.

Riszáltam a csípőm egész este, s alig tudtam kikönyörgni a főnöktől egy tízperces szünetet, de azt is csak azért, mert a sminkem lefolyt. Igen, smink. Borzalmas az egész. Elvárják, hogy felvegyek egy bebugyolált bőrszerkót, amiben igaz, hogy jól nézek ki, de belesül a kisujjam is, ráadásul a smink eltakarja az arcom, így nem tudok senkivel szemtől-szembe beszélni. Frusztráló.

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire sok pénzt össze tudok gyűjteni egy este alatt, viszont a pókerarcot és a bárgyú mosolyt fenn kell tartanom, mert akkor erőszakosak és idegesek lesznek a vendégek, mi pedig azért vagyunk, hogy szórakoztassunk – a főnök állandó mondata.

– Hé…helló! Beilleszkedtél már? – kérdezte Bill tőlem, mikor felaggattam magamra az undorító fekete ruhát.

– Úgy nézek én ki? Soha nem fogom szeretni, s remélem, hogy ma valaki olyan is eljön ide, akivel normális estém lesz, mert még egy olyan estét, amilyen az előző kettő volt nem hiszem, hogy kibír az alfelem. – mérgesen kértem tőle egy kis Gin-t.

– Ohóó, nyugodj le! Hidd el, lesznek itt jóarcú emberek is…bár aki szokott, az pont nem jár le két hete..de reménykedjünk, hogy ma jön. – összehúztam a szemöldököm. Olyan titokzatosan és…megfélemlítve beszélt az említett emberről, hogy még nekem is felállt szőr a hátamon..a bőrcucc alatt.

– Jól néz ki? – igazából teljesen úgy viselkedem mint egy helyi melegribanc..de nem tudok tenni ellene, ebben az államban minden van, főleg illegális üzemek, amiknek a kilencven százaléka drog, gyilkolás és bizalom. Oh, a bizalom. Két éve egy emberben sem merek megbízni, nem is akármiért. Nem tehetem, mert ott vág hátba ahol a legjobban fáj. Louisiana államban élni kegyetlen, főleg ha se pénzed, se kutyád, se macskád.

– Jól..de inkább ne beszéljünk róla, túl sok ember van itt..meg amúgy is úgy…most kell kezdened! – vicsorítottam egyet felé majd az álmosolyomat felvéve felringattam magam a színpadra, a zene ütemére.

Annyira kényelmetlenül éreztem magam, ahogy a sok alkoholista beteg állat csorgatja a nyálát rám..és mindenfélét beszólogatnak. Addig egész normális volt a tánc, míg a rúdon kellett forgatnom magam..ami utána jön..Gyűlölöm.

Öt embert kell kinéznem magamnak, akiket felizgatok ma..rendesen, hogy azután egyiket se vigyem el a szobára…majd egy teljesen ismeretlent, egy hatodikat kell kiválasztanom. Hülyeség, tudom, de legalább nem egy hányinger alakot kell elviselnem egész éjszaka.

– Hé, kandúrkám..nem viszel fel ma este? Megkóstolhatnád a tejecskémet. – megnyalta a száját, nekem pedig felfordult a gyomrom. Undorító. Folyamatosan lestem az embereket, és a bejáratot, mikor jön már be végre egy normálisan kinéző ember. És korombeli, jajj annyira idegesítő, hogy hozzám képest vagy húsz évvel idősebb pasik dobálják a bankjegyeket. Fogadok, hogy a fele házas és van gyereke, de azért le kell jönni melegbárba egyet félrekacsingatni.

A műmosoly folyamatosan ott virított az ajkaimon és remélem, hogy senki nem szúrta ki, hogy nem igazi, a gödröcskéim-vagy mik-sok embert megmosolyogtatnak, ezért is próbálom széthúzni az arcizmom, hogy megvillogtassam őket.

Hosszú ideig járattam a lábam, s még jó, hogy nem kell nőnek öltözzek, mert azt nem bírtam volna ki..ide-oda lézengtem egyik hapekról a másikra, míg egyszer csak megláttam egy srácot.

Nem tudtam hova tenni, azt a nézést amit felém küldött. Valószínűleg már volt benne pár pohárral, de szemei már régóta figyelhettek, mert csak úgy csillogtak és embertelen módon kékek voltak.

Csak folytattam a műsort, melyből még talán úgy húsz perc maradt, de már alig vártam, hogy vége legyen…viszont a mai emberem még nincs meg..

Sok-sok arcon végigjártattam a szemem, de nem sikerült olyat találnom, aki miatt ne tévedt volna vissza a tekintetem a szexin vigyorgó, kékszemű srácra.

Nagyjából annyi idős lehetett amennyi én…najó maximum öt évet mondok, de akkor az sok. Haja gyönyörűen fénylett, s már most elképzeltem, ahogyan beletúrok. Nem nézhettem folyton folyvást, mert a végén lecsuknak miatta..de megbabonázott, őrjítően. Nem akartam mást csak felettem látni és azt a vékony vonalú ajkait csókolni.

Láttam, hogy sokat beszélt egy pasassal, akihez látszólag nem nagyon volt kedve..de tekintete mindig visszatalált az enyémkhez. Bill-el is váltottak jópár szót, s egyszer mintha rólam is kérdezett volna, mert rámnézett közben..de lehet, hogy csak a fények miatt láttam úgy.

Már biztos voltam benne..Ő kell ma nekem, s hiába nincs sok kedvem a szexhez, annyira felajz a látványa…

Fél órán belül végeztem. Végig kerestük egymás tekintetét, s szemen keresztül flörtöltünk. Már alig tudtam a lábaimon állni, de sikerült, s leszedegettem magamról a rengeteg kiegészítőt és sminket..összeborzoltam a hajam és úgy indultam meg a titokzatos idegen felé, aki annyira feltüzelt, mint még életemben senki.

Le is huppantam oda,ahol nemrég még az a köcsög ült, aki elterelte a figyelmét ennek a pasinak rólam, aztán beszélgetésbe elegyedtem vele.

– Hello, Harry vagyok! – csak figyeltem ahogy csillogó szemeimmel az enyémekbe néz, még kékebb az övé, mint távolról.

– Örülök a szerencsének. – jesszus, olyan vékony hangja van, hogy a hideg is átjárt közben..jó értelemben persze. – Louis vagyok. – anyám ez a név is. Hirtelen ültem át az ölébe és karoltam át a nyakánál..undorodtam magamtól, de abban a pillanatban, mikor megláttam vágytól teli tekintetét, tudtam, itt ma szex lesz.

– És Louis…nincs kedved egy kicsit megismerni? – habozás nélkül mondott igent, és még megitta a poharában lévő Gin-jét, aztán loholt utánam, mivel rettentő szorosan fogtam körül a csuklóját és rángattam arrébb egészen a VIP szoba ajtójáig.

– Miért vagy ilyen? – kérdezte, mire megálltam a lépésben is. Hogy értette ezt? N-nem ismerheti fel a gyengéim…olyan nincs.

– M-milyen? – elhúzta a száját és nekitolt a falnak, még kint, a szoba előtt.

– Ilyen…titokzatos. – Beleszagolt a nyakamba és elégedetten felsóhajtott. Most éreztem először azt, hogy felizgat ez a dolog. – De tetszik..nagyon tetszik. – elfordította a fejem és ajkaimra tapadt. Azonnal visszacsókoltam. Egyetlen percet sem akartam elpocsékolni abból, amit vele tölthetek. Végre egy olyan, aki megfogott, akinek szintén bejövök, csak tudnám hány éves.

– Hm..Louis? – miután elváltunk lihegve nyomta nekem az ágyékát, mire felnyögtem kéjesen.

– Mondd. – belesuttogott fülembe, s kirázott a hideg. Óh, te jó ég.

– H-hány éves vagy? – furcsán nézett rám, majd gonoszan elmosolyodott. Ettől a mosolytól nem hogy megijednék, de inkább begerjedek..

– Minek akarod tudni? – végignyalt a nyakamon és mikor megkereste a gyenge pontom, azt erősen szívni kezdte. Folyamatos nyögések és sóhajok hada hagyta el a szám, ami megmosolyogtatta. Kis mocsok.

– Te is titokzatosan nézel ki..gondoltam, miért ne kérdezzem meg. – felnevetett és belökött az ajtón.

– Megmondom ha te is! Hm, bár nem nézel ki 18-nál többnek. – most itt volt az idő, hogy én nevessek fel.

– Úgy..nézel..ah ki, mint az ördög…de 20 vagyok..Louuis.. – erősen harapdálta a nyakam és a kulccsontom feletti bőrt, majd leszaggatta rólam a szerkót. Vadállat.

– Nem hittem volna, fiatal a képed… – uh, ez bunkó volt..de hé! Ki kérte, hogy legyen kedves? Megőrülök érte.

– Mennyi vagy? - nem kapcsoltunk villanyt..úgyis leoltanánk, ezért valahogy csak elbotorkáltunk az ágyig, mire ledöntött és fölém mászott.

– 24 vagyok, baby.