Sziasztok,
hamar eltelt ez a két hét, nem? Nagyon - nagyon örültem, mikor megláttam az 5 kommentet. Nem hittem volna, hogy ilyen közönségem lesz. Hihetetlenek vagytok.
Ki mivel várja a szünetet, karácsonyt és egyebeket? Nekem már eléggé karácsonyi hangulatom van, remélem nektek is!
A részről annyit, hogy ez még nagyon az eleje, és egy kis betekintést kapunk Harry életébe, de minden apránként fogunk megtudni, szóval ezért ilyen kis semmilyen ez a rész, de ezután ígérem minden felpörög. Jó olvasást hozzá, és írjatok véleményt kérlek! 💖💖💖💖
xxx Nicole Evans
~Harry~
Bizonyára sok
ember érdeklődik az életem iránt, nem igaz? Akkor mindenkit ki kell
ábrándítanom, mert nem vagyok egy érdekes személyiség. Túl sok dolog van az
életemben, amit elrontottam.
Ez az egész a
szüleim halálával kezdődött. Addig, míg éltek mindenem megvolt. Szerető család,
boldog légkör, otthon, pénz, minden ami csak kell. De persze, az égiek mindig
az ilyen családcentrikus és kiegyensúlyozott életű embereknek tesznek keresztbe.
Így történt az, hogy míg én az osztályommal kirándultam Texas gyönyörű
szállodájában, addig a szüleim szörnyethaltak egy légikatasztrófa alkalmával.
Azóta sem
sikerült túltennem magam rajta, pedig már két esztendeje történt. Utána
beraktak az árvaházba, mondván normális életű családtagom nincsen, ezért pár
héttel ezelőttig ott éltem..már ha lehet azt életnek nevezni. A szobatársam egy
erőszakos srác volt, aki már az első hét alkalmával megerőszakolt..aztán
következett az egyik nevelőm..
Miért nem öltem
meg magam? Mert hiszem, hogy ennél sokkal jobb sors vár rám idekint, mert
mertem hinni. S hol vagyok most? Egy Louisiana állambeli bárban lettem
„táncos”.
Sikerült
leérettségiznem, s felvettek az egyik jó egyetemre, viszont rettenetes magas a
tanköltség…nem tudom kifizetni. Muszáj volt valami munkát szereznem, s ha már
normális körülmények között nem megy, akkor kezdjük a legaljáról.
Nem szeretem ezt
a klubot..a The Works egy igen hangulatos hely…de olyan alakok járkálnak ide,
akiket még a börtönből is kitiltanék. A főnök elvárja, hogy flörtöljek az
emberekkel és aki megtetszik, nyugodtan vigyem fel a VIP szobába. Azt nem
szabta meg, hogy hányat..ezért hetente csak egyetlen embert viszek fel..
A mai este sem
alakult másképpen, mint az előző kettő. Rengetegen voltak, sőt, lehet, hogy
többen is, mint múlt alkalommal. A sok részeges alak csak úgy vedelte a sört,
bort, és a rengeteg Gin-t. Megvallom őszintén én utálok inni, de ha iszok is,
csak mértékkel és csak Gin-t. Fogalmam sincs miért csak azt, de hiába erős
alkohol, azt bírom.
Riszáltam a
csípőm egész este, s alig tudtam kikönyörgni a főnöktől egy tízperces szünetet,
de azt is csak azért, mert a sminkem lefolyt. Igen, smink. Borzalmas az egész.
Elvárják, hogy felvegyek egy bebugyolált bőrszerkót, amiben igaz, hogy jól
nézek ki, de belesül a kisujjam is, ráadásul a smink eltakarja az arcom, így
nem tudok senkivel szemtől-szembe beszélni. Frusztráló.
Soha életemben
nem gondoltam volna, hogy ennyire sok pénzt össze tudok gyűjteni egy este
alatt, viszont a pókerarcot és a bárgyú mosolyt fenn kell tartanom, mert akkor
erőszakosak és idegesek lesznek a vendégek, mi pedig azért vagyunk, hogy
szórakoztassunk – a főnök állandó mondata.
– Hé…helló!
Beilleszkedtél már? – kérdezte Bill tőlem, mikor felaggattam magamra az
undorító fekete ruhát.
– Úgy nézek én
ki? Soha nem fogom szeretni, s remélem, hogy ma valaki olyan is eljön ide,
akivel normális estém lesz, mert még egy olyan estét, amilyen az előző kettő
volt nem hiszem, hogy kibír az alfelem. – mérgesen kértem tőle egy kis Gin-t.
– Ohóó, nyugodj
le! Hidd el, lesznek itt jóarcú emberek is…bár aki szokott, az pont nem jár le
két hete..de reménykedjünk, hogy ma jön. – összehúztam a szemöldököm. Olyan
titokzatosan és…megfélemlítve beszélt az említett emberről, hogy még nekem is
felállt szőr a hátamon..a bőrcucc alatt.
– Jól néz ki? – igazából
teljesen úgy viselkedem mint egy helyi melegribanc..de nem tudok tenni ellene,
ebben az államban minden van, főleg illegális üzemek, amiknek a kilencven
százaléka drog, gyilkolás és bizalom. Oh, a bizalom. Két éve egy emberben sem
merek megbízni, nem is akármiért. Nem tehetem, mert ott vág hátba ahol a
legjobban fáj. Louisiana államban élni kegyetlen, főleg ha se pénzed, se
kutyád, se macskád.
– Jól..de inkább
ne beszéljünk róla, túl sok ember van itt..meg amúgy is úgy…most kell kezdened!
– vicsorítottam egyet felé majd az álmosolyomat felvéve felringattam magam a
színpadra, a zene ütemére.
Annyira
kényelmetlenül éreztem magam, ahogy a sok alkoholista beteg állat csorgatja a
nyálát rám..és mindenfélét beszólogatnak. Addig egész normális volt a tánc, míg
a rúdon kellett forgatnom magam..ami utána jön..Gyűlölöm.
Öt embert kell
kinéznem magamnak, akiket felizgatok ma..rendesen, hogy azután egyiket se
vigyem el a szobára…majd egy teljesen ismeretlent, egy hatodikat kell kiválasztanom.
Hülyeség, tudom, de legalább nem egy hányinger alakot kell elviselnem egész
éjszaka.
– Hé,
kandúrkám..nem viszel fel ma este? Megkóstolhatnád a tejecskémet. – megnyalta a
száját, nekem pedig felfordult a gyomrom. Undorító. Folyamatosan lestem az
embereket, és a bejáratot, mikor jön már be végre egy normálisan kinéző ember.
És korombeli, jajj annyira idegesítő, hogy hozzám képest vagy húsz évvel
idősebb pasik dobálják a bankjegyeket. Fogadok, hogy a fele házas és van
gyereke, de azért le kell jönni melegbárba egyet félrekacsingatni.
A műmosoly
folyamatosan ott virított az ajkaimon és remélem, hogy senki nem szúrta ki,
hogy nem igazi, a gödröcskéim-vagy mik-sok embert megmosolyogtatnak, ezért is
próbálom széthúzni az arcizmom, hogy megvillogtassam őket.
Hosszú ideig
járattam a lábam, s még jó, hogy nem kell nőnek öltözzek, mert azt nem bírtam
volna ki..ide-oda lézengtem egyik hapekról a másikra, míg egyszer csak
megláttam egy srácot.
Nem tudtam hova
tenni, azt a nézést amit felém küldött. Valószínűleg már volt benne pár
pohárral, de szemei már régóta figyelhettek, mert csak úgy csillogtak és
embertelen módon kékek voltak.
Csak folytattam
a műsort, melyből még talán úgy húsz perc maradt, de már alig vártam, hogy vége
legyen…viszont a mai emberem még nincs meg..
Sok-sok arcon
végigjártattam a szemem, de nem sikerült olyat találnom, aki miatt ne tévedt
volna vissza a tekintetem a szexin vigyorgó, kékszemű srácra.
Nagyjából annyi
idős lehetett amennyi én…najó maximum öt évet mondok, de akkor az sok. Haja
gyönyörűen fénylett, s már most elképzeltem, ahogyan beletúrok. Nem nézhettem
folyton folyvást, mert a végén lecsuknak miatta..de megbabonázott, őrjítően.
Nem akartam mást csak felettem látni és azt a vékony vonalú ajkait csókolni.
Láttam, hogy
sokat beszélt egy pasassal, akihez látszólag nem nagyon volt kedve..de
tekintete mindig visszatalált az enyémkhez. Bill-el is váltottak jópár szót, s
egyszer mintha rólam is kérdezett volna, mert rámnézett közben..de lehet, hogy
csak a fények miatt láttam úgy.
Már biztos
voltam benne..Ő kell ma nekem, s hiába nincs sok kedvem a szexhez, annyira
felajz a látványa…
Fél órán belül
végeztem. Végig kerestük egymás tekintetét, s szemen keresztül flörtöltünk. Már
alig tudtam a lábaimon állni, de sikerült, s leszedegettem magamról a rengeteg
kiegészítőt és sminket..összeborzoltam a hajam és úgy indultam meg a titokzatos
idegen felé, aki annyira feltüzelt, mint még életemben senki.
Le is huppantam
oda,ahol nemrég még az a köcsög ült, aki elterelte a figyelmét ennek a pasinak
rólam, aztán beszélgetésbe elegyedtem vele.
– Hello, Harry
vagyok! – csak figyeltem ahogy csillogó szemeimmel az enyémekbe néz, még kékebb
az övé, mint távolról.
– Örülök a
szerencsének. – jesszus, olyan vékony hangja van, hogy a hideg is átjárt
közben..jó értelemben persze. – Louis vagyok. – anyám ez a név is. Hirtelen
ültem át az ölébe és karoltam át a nyakánál..undorodtam magamtól, de abban a
pillanatban, mikor megláttam vágytól teli tekintetét, tudtam, itt ma szex lesz.
– És Louis…nincs
kedved egy kicsit megismerni? – habozás nélkül mondott igent, és még megitta a
poharában lévő Gin-jét, aztán loholt utánam, mivel rettentő szorosan fogtam
körül a csuklóját és rángattam arrébb egészen a VIP szoba ajtójáig.
– Miért vagy
ilyen? – kérdezte, mire megálltam a lépésben is. Hogy értette ezt? N-nem
ismerheti fel a gyengéim…olyan nincs.
– M-milyen? – elhúzta
a száját és nekitolt a falnak, még kint, a szoba előtt.
– Ilyen…titokzatos.
– Beleszagolt a nyakamba és elégedetten felsóhajtott. Most éreztem először azt,
hogy felizgat ez a dolog. – De tetszik..nagyon tetszik. – elfordította a fejem
és ajkaimra tapadt. Azonnal visszacsókoltam. Egyetlen percet sem akartam
elpocsékolni abból, amit vele tölthetek. Végre egy olyan, aki megfogott, akinek
szintén bejövök, csak tudnám hány éves.
– Hm..Louis? – miután
elváltunk lihegve nyomta nekem az ágyékát, mire felnyögtem kéjesen.
– Mondd. – belesuttogott
fülembe, s kirázott a hideg. Óh, te jó ég.
– H-hány éves
vagy? – furcsán nézett rám, majd gonoszan elmosolyodott. Ettől a mosolytól nem
hogy megijednék, de inkább begerjedek..
– Minek akarod
tudni? – végignyalt a nyakamon és mikor megkereste a gyenge pontom, azt erősen
szívni kezdte. Folyamatos nyögések és sóhajok hada hagyta el a szám, ami
megmosolyogtatta. Kis mocsok.
– Te is
titokzatosan nézel ki..gondoltam, miért ne kérdezzem meg. – felnevetett és
belökött az ajtón.
– Megmondom ha
te is! Hm, bár nem nézel ki 18-nál többnek. – most itt volt az idő, hogy én
nevessek fel.
– Úgy..nézel..ah
ki, mint az ördög…de 20 vagyok..Louuis.. – erősen harapdálta a nyakam és a
kulccsontom feletti bőrt, majd leszaggatta rólam a szerkót. Vadállat.
– Nem hittem
volna, fiatal a képed… – uh, ez bunkó volt..de hé! Ki kérte, hogy legyen
kedves? Megőrülök érte.
– Mennyi vagy? -
nem kapcsoltunk villanyt..úgyis leoltanánk, ezért valahogy csak elbotorkáltunk
az ágyig, mire ledöntött és fölém mászott.
– 24 vagyok,
baby.
Imádom!
VálaszTörlésRemélem sietsz a következő résszel.
Örülök neki,
Törlésremélem még belátható időn belül hoztam a részt :D
xxx Nicole Evans
Omg! Nagyon-nagyon siess! Nem bírok várni a szaftos részig!😱 Imádtam! Kibekúrt jó!
VálaszTörlésPuszi xx
Hát, sikerült nem? :D
TörlésRemélem a folytatás is tetszeni fog! ;)
xxx Nicole Evans