7."Ha van tétje a dolognak, akkor sokáig kell késleltetni!"

Harry szemszöge:

Mikor becsuktam magam mögött a fürdőszobaajtót, neki dőltem és behunytam szemeim. Hátsófelem még lüktetett a nemrég történt heves, durva történések következményeként, de nem vettem róla tudomást, hisz megint elöntött a furcsa jó érzés. A legelső szexünkkor is ilyesmit éreztem, de ez nem egy lerészegedett este és egy melegbár szobája volt, hanem egy teljesen más környezet. Teljesen meg voltam elégedve magammal, mivel ez nem munkából elvégzett cselekedet volt, hanem egy kifejezetten független szex, amit imádtam, kétségtelenül.

Kifújtam magam és a tükörhöz léptem, kissé megugrottam a látványra, merthogy úgy néztem ki, akár egy rák. Egy kiélt rák, akinek hatalmas fekete karikák vannak a szeme alatt, kusza a haja és beesett az arca, viszont a szemei úgy csillognak, mint az Esthajnalcsillag késő éjjel egy tiszta égbolton.

Leöblítettem arcom és vizes kezemmel a hajamba túrtam, majd megdörzsöltem a szemeimet. Megfordultam és megvizsgáltam hátsó fertályam kicsit közelebbről, de semmi különöset nem észleletem a pirosságon kívül. Felkaptam egy laza melegítőalsót, persze alsónadrág nélkül, s kinyitottam az ajtót, azzal a gondolattal, hogy majd lefürdök akkor, ha Louis elment, ám először meglepetten, később dühösen álltam egymagam az ajtóban.

A szobám üres volt, s az ágyon hagyott holmik azt sugallták, hogy azokat Louis hagyta itt. Na vajon.

Kissé csalódottan, de egyben fellélegezve lépdeltem az ágyam felé, melyen összevissza csavarodtak az ágyneműk.

Tátott szájjal lestem a fehér dobozt és annak taralmát, illetve a mellette lévő halomnyi bankjegyet és a levelet. Wow. Ez…nem Louis-ra vall, vagy nem is annyira kőszívű Ő?

„Harry,

a telefont azért kapod, mert így legalább tudunk kommunikálni, persze ha arról van szó. Ne hidd, azt, hogy most közeli kapcsolatba kerültünk, mert nem, csupán megduglak és kész. Ne várj többet, hisz tudod, „férjem” van. A pénzt azért, hogy a főnököd ki tudd fizetni és tudj egy lakást bérelni a környéken. Nem akarom, hogyha Tom és én egyszerre mennénk el Diana-hoz, akkor ott téblábolnál körülöttünk, esetleg még Tom-mal is jó viszonyt ápolj, ki van csukva!

Azért nem vártalak meg, mert hív a munkám.

Majd hívlak!

Ui.: Ne ellenkezz semmivel, elég meggyőző típus vagyok!

Ui2.: Soha ne kérdezz a munkámról!

Louis”

Ahogy végig haladtam a sorokon, egyre kevésbé éreztem szimpátiát Louis iránt. Mit hisz, hogy majd a szexrabszolgája leszek? Na nem, biztosan nem! Még az Ő pénzéből menjek el lakást nézni? És mi a jó istenből fogom kifizetni az egyetemet? Azt sem adják ingyen, ahogy a tudást sem. Mekkora egy balfasz. Csak tudnám, hogy miért ilyen jó vele a szex…

Késő délutánra Diana is hazaért, így ketten leültünk a nappaliba, s pihentünk egy film nézése közben. Sajnos nem sűrűn tudok majd ilyen napokat tartani, hiszen holnaptól kezdődik az egyetem, ahová muszáj bejárnom, de próbálok minél több időt tölteni egyedül, hogy teljesen át tudjam gndolni a jövőmet, már ha van olyan.

Hirtelen megcsörrent a telefon, amit Louis-tól kaptam. A dallam a szobámból jött, így sietősen odamentem. Kerek szemekkel figyeltem a telefont, mikor megláttam a hatalmas farkat fekete – fehér háttérrel Louis kezével körbefogva. Mélyet sóhajtottam és közben fel sem tűnt, hogy a hívást fogadni is kellene. Sebesen elcsúsztattam az ikont és a fülemhez emeltem a készüléket.

-Igen?

-Na végre, hogy felvetted. Mi tartott ennyi ideig? -morgolódott és mintha lihegne. Mi a szart csinál?

-Nem érdekes, hol vagy? -érdeklődtem tématerelésként.

-Ahhoz semmi közöd, meg sem kérdezed, hogy miért van a nagy farkam a telefonodon? -hangja incselkedően hangzott.

-Ne nézz ekkora idiótának. Nyilván azért tetted háttérnek, hogy erre verjem ki, nem? Majd videót is csinálok. -szemétség tőlem, de jó érzés volt szivatni, bár tudom, hogy ezért még kapok. Ez a fétisem? A büntetés és a rossz?

-Nem! Csak előttem élvezhetsz el, vagy ha felhívsz. -megnyaltam szám és körbe simogattam nyelvemmel a fogaim.

-És mi van, ha például a férjed veszi föl, én pedig a nevedet nyöszörgöm? -felnevetett gonoszan.

-Akkor a formás pofikád a kezemmel fog találkozni. -összehúztam a szemöldököm. Bántana? Tényleg ilyen gonosz, s nem játssza az agyát?

Nem szóltam semmit, így pár perc múlva megszólalt.

-A pénzt add oda a főnöködnek és megmondod neki, hogy csupán egy embert fogsz fogadni minden egyes szombaton. Engem. A maradék pénzből pedig bérelsz egy lakást! -egyre dühösebb lettem rá, mégis mit képzel?

-Louis, elég! Mégis mit gondolsz? Baszok veled pénzért és ellátod a seggem? Nem is ismersz, te…te egyszerűen nem vagy normális. Hagyjál engem békén, meg voltam eddig is, csak a bajt hoztad rám, nem kell tőled semmi! -kinyomtam a telefont és tenyerembe temette az arcom. Mihez kezdjek?

-Harry? Miért kiabálsz? -nyitott be Diana. Basszus Őt el is felejtettem.

-Ne haragudj. -sóhajtottam. Leült mellém és kezét vállamra tette.

-Louis adta neked a telefont? -bólintottam. -Miért?

-Fogalmam sincs, én, össze vagyok zavarodva. Felajánlotta, inkább parancsolta, hogy kifizeti nekem a főnökömet, elintézi a munkám, hogy csak Ő legyen és adott pénzt lakásra is. Normális? Azt se tudom, hogy ki Ő. -Diana csóválta a fejét.

-Ettől féltem, Harry. Fiatal vagy, és jó lelkű, csak szar dolgok történtek veled, de Ő maga a rossz. Harry, Louis nem az a jófiú, mint amilyennek hiszed. Louis egy gyilkos, sőt még ki tudja milyen ügyei vannak, amiket senki nem tud róla. Tom-ot is ezért féltem annyira. Még ennyi idő után sem látja a fától az erdőt és fülig szerelmes belé, pedig tisztában van vele, hogy bármikor betoppanhatnak a zsaruk és akkor neki is annyi. -ledöbbenve ültem az ágy szélén.

-Tom úgy ment hozzá, hogy ezeket tudta róla? És Lou hogy volt képes összeházasodni vele? Gyilkos? -ennél jobban nem lehetek bajban.

-Tudom, hogy jóképű és vonzó, de pont ezzel csavarja az ujja köré az embereket. Tudsz valamit arról a srácról, akinek a helyét vetted át a bárban? -gondolkodni kezdtem. Valami rémlik.

-Valami Rick volt, nem? Azért dolgozhatok ott, mert eltűnt a srác. -bólintott és a szemembe nézett kirívón. Aztán leesett miért is. Basszameg.

-Ő is…?

-Pontosan. Bár ne hidd azt, hogy kedvtelésből öl. Valamikor jószívű srác volt, csak elbaszta az élet, de ne bízz benne! -ezzel mit akar mondani?

-Mire célzol?

-Sejtem, most milyen érzések kavarognak benned, s ha Lou valamikor is bepróbálkozna nálad, azonnal ugranál az ágyába. Épp ezért nem avatkozok bele a dolgaidba. Viszont innen te nem mész sehova. Itt fogsz lakni velem, s ha kell még azt is eltűröm, hogy itt legyen az az idióta is. Ha ezt Tom megtudja. -masszírozta a halántékát.

-Nem értem magam én sem, mert sosem szerettem ha dirigálnak nekem, de ha a szexről van szó…-sütöttem le a szemem.

-Amit az életben utálsz, azt az ágyban imádod. Általában így van, viszont ezzel van a baj. Louis-t utálod, de szereted, ha szexeltek. -megpaskolta a combom és felállt. -Velem nyugodtan beszélhetsz bármiről, és mesélhetnél magadról, ha van kedved. Most pedig gyere, menjünk ki a kertbe, van egy csomó dolog, amit meg akarok mutatni.

Vagy fél órán keresztül mutogatta a hóvirágokat, amiknek igaz, hogy majd csak következő év elején kéne virágoznia, már most, késő ősszel fehéredik. Aztán elmesélte a terveit a jövő terveivel kapcsolatban, miszerint a kertet tavasszal fel szeretné újítani és mindenféle virágokat és magokat vesz hozzá, hogy majd őmaga ültesse be őket a földbe. Sőt, még át kellett vizsgálnunk a föld termőképességét, nehogy még trágyázni is kelljen, bár nem hiszem, hogy a téli, fagyott talaj megfelelő lenne a tavaszi veteményeshez.

Mily érdekfeszítő cselekedet volt!

-Jó, oké, menjünk be, azt hittem legalább egy kicsit kikapcsolod az agyad és nem gondolkodsz annyit majd. -felnevettem.

-Ez minden volt, csak nem érdekes nem. Lefagyott az összes ujjam és mér koszos is lettem. -kacagott.

-De legalább elütöttük az időt. Már csak kajálnunk kell és megfürödni, holnap neked is nagy napod van. -emlékeztetett a sulira. Basszus.

-Még egy csomó dolgom van azelőtt. Tízre kell mennem, szóval be kell mennem egy kisboltba, hogy beújítsak pár füzetet és tollat. -nyögtem egyet, mert megint a dollárok ugráltak a szemeim előtt és ismételten Louis arca rémlett fel előttem, ahogy reggel belepasszírozott az ágyba. Uh.

-Ha gondolod beviszlek kocsival és még egy frissítő kávéval is szolgálok, úgy hajnalok hajnalán. -hirtelen átöleltem és jó sokszor elmormoltam a köszönöm szót. Tényleg rengeteget köszönhetek neki jelenleg.

-Khm. -eltávolodtunk egymásól, s megláttam a kapuban álló Louis-t, fekete kabátban, fekete nadrágot viselve, s a kezei össze voltam kulcsolva. Hm, mintha kicsit ideges lenne.

-Te mi a francot keresel itt? Hányszor mondtam, hogy ne zaklasd Harry-t. -Diana kiállt mellettem.

-Louis miért is zaklatná, és ki az a Harry? -Louis mellé lépett egy festett hajú, kifejezetten helyes srác és akarva, akaratlanul is észrevettem, hogy megsimogatja Louis oldalát. Na álljunk meg egy pillanatra!

-Öhm, én lennék. -gyorsan makogtam valamit, mivel Diana le volt sokkolva, hogy most minden kiderül, Lou pedig tetőtől talpig végigmért. A franc essen belé, hogy még így is érzem a vágyat.

-Nagyszerű, én Tom vagyok, de bent majd mindenki megismerkedik egymással, mert lefagynak a tökeim. -dörzsölte össze a kezét, s kinyitotta a kaput, majd bejött Lou előtt.

-Kétlem. -mormogta Louis, s erre a megjegyzésére meg kellett forgassam a szemeimet. Mi a faszom?